Valószínűleg nem nagyon akad olyan ember az országban, aki ne találná meg egy személyes életére hatást gyakorló épület: iskola, gyár, lakótelep, kórház, híd, busz- vagy vasútállomás, metrómegálló, vagy egyéb építmény tervét abban a pontosan rendszerezett dokumentumtengerben, amely a Lechner Tudásközpont 6000 m2-es tervtárában található. Éppen ezért a Lechner rendszeres sétákat indít ennek a különleges gyűjteménynek a bemutatására. Az első ilyen alkalomra november 29-én került sor.
A Lechner Tudásközpont tervtárában rendezett vezetett sétára gyűltek össze az előzetesen regisztrált jelentkezők november 29-én. A rendszeresre tervezett sétaalkalmak sorát megnyitó eseményen Kis Yvette, a Tudásközpont Dokumentációs Igazgatóságának vezetője köszöntötte a látogatókat. – A tervtári séta mindeddig ritka és kivételes alkalomnak számított. A Kulturális Örökség Napjain, illetve néhány egyéb Lechnerben szervezett eseményhez kapcsolódóan, mintegy kiegészítésképpen nézhették csak meg az adott program résztvevői a két emeletet elfoglaló tervtárat. Mostantól azonban újra és újra szervezünk majd ilyen estéket, amelyek már kifejezetten a gyűjtemény bejárására, bemutatására fókuszálnak – mondta el Kis Yvette.
A séta első lépéseként a Lechnernek otthont adó épületet mutatta be Hámory Zsófia, a Dokumentációs Központ osztályvezetője. Az egykori lágymányosi dohánygyár négyemeletes raktára, a hazai vasbetonépítészet egyik legkorábbi, szecessziós jegyeket magán viselő és ma is ép darabja évtizedekig szolgált a dohánytermékek tárolására. Az épületegyüttes tervei 110 éve kerültek le Zóbel Lajos építész asztaláról és a dohánygyárban 1912-ben indult meg a több mint félévszázados munka. A dohánygyár csillagának leáldozása után hosszú ideig kallódó és kisebb szerepeket betöltő épületben a kétezres évek elején jelentek meg az első tervtekercsek, papírhengerek és mappák. Az eredeti funkciónak megfelelő nagy terek, apró ablakok, vastag falak és az épületet részekre osztó lemezből készült tűzbiztonsági vasajtók kiválóan megfeleltek a dokumentumok tárolására is.
Az építészeti dokumentációk megőrzése és tárolása nem olyan egyszerű feladat. A dokumentumok tárolása, állapotuk fenntartása, vagy javítása, illetve kereshetőségük és hozzáférhetőségük biztosítja, hogy építészeti örökségünk fennmaradhasson. Lakótelepek, kockaházak, azonos tervrajz alapján épített közintézmények és típusnyaralók, városi infrastruktúrát biztosító létesítmények, aluljárók, megállók, hidak, vagyis az 1945 és 1990 közötti hazai építészet lenyomatát őrző tervek, dokumentumok, fotók azért vannak ebben a gyűjteményben, hogy az archiváláson túl bárki kikérhesse őket és közéjük pillanthasson. Ehhez az kell, hogy jól kereshető rend és rendszer legyen, a papírok és pauszok számára optimálisnak mondható körülmények között.
Amint a résztvevők Végh Árpád információkutatótól megtudhatták, a gyűjtemény gerincét a megszűnt állami tervezővállalatok tervállománya adja, amelyeket nem mindig a megfelelő módon tároltak. Az egyik ilyen nagy tervezővállalat például nejlonzsákban tárolta tervdokumentumait, amely a pausz és a papír számára is a lehető legrosszabb megoldás volt. Ezeket a dokumentumokat ki kellett emelni a nejlonból és átcsomagolni őket erős, de megfelelően szellőző ph semleges nátronzsákokba, megállítva ezzel további romlásukat. A beérkező gyűjteményrészeket gomba és penészellenőrzéseknek is alávetik, ha szükséges, fertőtlenítik is őket. Fontos, hogy az átvett darabok eredeti tárolási formáját nem változtatják meg, tekercselt tervet például nem hajtogatnak és hajtogatottat nem sodornak tekerccsé. Könnyen elképzelhető, mit tenne egy félévszázados pausztekerccsel, ha összehajtogatnák. A sérült, kiszáradt pauszokat a restaurátor munkatárs veszi kezelésbe.
A séta során kiderült, nem csak papír, vagy pausz, de véletlenül még nyakkendő is került már a Lechner gyűjteményébe. A tervtár ugyanis 2015 óta építész életműveket, életműrészeket, illetve hagyatékokat is befogad. Ez a kezdeményezés igen népszerű az idősebb építészgeneráció körében, hisz sokan nem tudják, hol lehetne méltó helyet találni életük munkájának, a Lechner kutatható tervtára pedig a biztonságos és szakmailag releváns megoldást kínálja erre a problémára. Az elmúlt néhány év során így került a Dokumentációs Központ tervtárába többek között a Kotsis fivérek, Jeney Lajos, Kerényi József, Lázár Antal és Callmeyer Ferenc életművének számos értékes darabja. A felajánlásoknak köszönhetően időnként nem várt tárgyak is a Tudásközpontba kerülnek, előfordult, hogy az elhunyt építész családja a szakmai dokumentumokat tartalmazó dobozok között olyat is a Lechnerbe juttatott, amely az alkotó személyes tárgyait, például a nyakkendőjét tartalmazta. Az elmúlt három évben felajánlott építész hagyatékokból évente kiállítás nyílik, 2016-ban Jeney Lajos, 2017-ben A Kotsis-fivérek , 2018-ban pedig Kerényi József munkásságát ismerhették meg az érdeklődők a Lechner Tudásközpont ügyfélterében.
Az egyórás bejárás során a vendégeknek alkalmuk nyílt kipróbálni az ősöreg teherlifteket is, melyek ma is fontos szerepet játszanak az állomány mozgatásában. A következő tervtári sétára január első felében kerül majd sor, melynek pontos dátumáról a Lechner Tudásközpont facebook oldalán olvasható majd információ.
Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont
